Az utolsó nagy haj mosás

megtörtént. legalábbis még itthon. Holnap fodrász szalon és nyissz. marad úgy 3-4 cm és ezzel kell amdj kezdenem valamit.. kíváncsi vagyok és persze félek is, és attól tartok, hogy az olló, abban a pillanatban nem csak a hajat fogja vágni, hanem egy eddigi imidzs végét is meghatározza.. 1 nyissz és meg annyi változás, biztos vagyok benne, hogy belül is. 5 éve nő már és mindig arra gondoltam, hogy öreg koromra hosszú ősz hajam lesz, de már 3-4 hónapja máshogy látom. Változni kell, ez megcáfolhatalan, egy korszaknak ezzel vége, a haj rázós propelleresnek tuti. ...

Áhh össze vissza írok..sajnos ezen is látszik, hogy még zavaros az egész, nem vagyok teljesen elhatározva..nem tudom milyen lesz. De eddig mindenki azt mondta, hogy jól fog állni, mert "szép az arcom" hát, legyen így.
Azért ez nehéz így :) Mivel nincs tiszta önképem, sőt! Önbizalmam sincs, legalábbis a normálist erősen kerülgeti.

------

Ennyi, nem is volt olyan nehéz ez. Túl misztifikáltam, de pont ezért lett egy pozitív csalódás..ha erről tudok, biztosan hamarabb levágatom, de most már egyébként sem lesz miért hiányozzon.

Holnap este beszámoló...meglássuk.

lélek libikóka

A törekvéshez türelem kell. Miért gondolom ezt? Mert ahogy nőnek az igények, úgy sokasodnak a szűrők, ami a keresést kitolja. A szerencsét és a véletlent hagyom, szerintem nincsenek ilyenek, mindennek megvan a maga oka, a múltunkban vagy a jövőnkre nézve. Ha néha annak is szánunk időt, hogy vissza pörgessük magunkban az eseményeket a legelejétől és lássuk ebben a pillangó hatást, akkor befogjuk látni, hogy a véletlen csak a sorsszerű szinonimája.
Kezdek arra is rájönni, hogy az elégedetlenség nagyon is egészséges dolog, főleg akkor is ha stresszelem magamat miatta és ha ezt ki is tudom használni. Néha 1-1 spontán beszélgetés ébreszt rá a nyilván való dolgokra, ezek egy kicsit mindig letisztítják a tükörképemet magammal szemben. A nyári egyetemes egy hét nagyon sokat segített nekem e téren, talán az is, hogy végig hangulat ingadozásaim voltak közben.
Tegnap olyan dolgokat mondtak (írtak a hátamra :) ) nekem, amiket magamról nem gondolnék komolyan...látszik, hogy nagyon nehéz megtalálni az embernek önmagát, főleg ha csak belülről vizslat. A külső visszajelzések sokkal többet érnek, főleg ha mögéjük tekintünk.
Soha ne féljünk elmondani azt, amit a másikon látunk, mert lehet épp erre van a legnagyobb szüksége, még ha abban a pillanatban nem is ezt mutatja. Ami igaz, az sokszor fáj és tagadjuk. De bele ég az emlékezetbe és addig motoszkál, amíg megértésre nem talál.

Mind1, elég ennyi eszme futtatás...Egyébként ha sikerül fenntartanom a mostani edzésemet és akár fokozom is, akkor lassan bele kezdek egy edzés blog projektbe, fotókkal és mérésekkel :)

Röppenet-elégedetlenség

Szót említettem az önmegvalósításom hiányáról...azt hiszem ebben közrejátszik a mostani anyagi állapotom és a lakhelyem is. Persze mázlista így is, hálás vagyok érte, de ez nekem nem elég.

Régen mindig arról ábrándoztam, hogy lesz egy saját műhelyem, ahol építhetek. Most már nem csak elektronikáról lenne szó, hanem bringáról is. De ez itt nem megvalósítható sajnos..ha elmegyek akkor olyan hely kell majd, mint amilyen a srácnak a taxiban volt ,fent a háló, lent a garázs..junkies! A körülményeket meg le kell szarni.. Önkormányzati félszuterén vagy vlm a föld alatt egy kis napfénnyel.. zsír lenne..

Azért ülök mostanában sokat a gép előtt, mert keresek valamit..de itt nem fogom megtalálni az biztos, nem vagyok már az a vérbeli kockafej, mint voltam kiskamasz koromban. A kezeimet nem csak pötyögésre akarom használni.. :)

Ezt a dalt már tegnap is kiakartam rakni. Több mint 16 perc tömény eredetiség és energia:

Part2

mulasztandó.cska

I feel it slip

Slip away
From my hands
All the away

My heart pounds like mad

I feel it slip
Slip away

Why am I
Why am I here?
So distant from
My old life

My heart feels so sad

What am I Doing here?
You see

 I'm riding endlessly
What will become of me?
This higher power knows

You see
I'm waiting patiently
And what this means to me
Nobody ever knows
You see
In all the warmth I feel
Is this the end of me?
Only i should know

Virtuális ismerősök-avagy saját magunk becsapása

Most olvastam egy ízelítőt a Mindennapi Pszichológiában és ez a pár sor hirtelen megmagyarázott egy csomó dolgot (már ha tényleg így van), pl. hogy miért kezd el széthullani egy közösség a növekedésével párhuzamosan, miért seggel a magyar napi 4 órát tv előtt, vagy épp én ugyan ennyit a gép előtt.

Szóval ennyire egyszerű lenne a válasz? Egy viselkedés formula ami tízezer éven át berögződött és az utóbbi évezred alatt emiatt volt annyi ellentét? Ennyi idő alatt nem tudtunk alkalmazkodni vagy most is épp az történik, csak oly módon nem észre vehető, mint a legtöbb lassú változás? Honnan tudják ezt a pszichológusok? Meg kell kérdeznem egyet, amíg el nem felejtem..

Egyébként érezhetően kezd javulni a térdem :) ..Na de el ne felejtsem megkérdeni...

Csak úgy írok, úgy mint amikor találkozol valakivel és mondanod kell valamit. Olyankor nem gondolkodsz el, csak ösztönösen cselekszel, előhúzol valamit a fejedből, memóriádból. Olyat ami egyszer már bevált vagy még nem próbáltad ki.

Ma megint be kellett ismernem magamnak, hogy elvesztettem az érdeklődésemet, a felfedezés vágyát, a kaland hiányát. Persze újra meg lesz majd, de nem tudom mikor és merre. Most van 1 fő irány, ami lassan 1 éve uralja a hétköznapjaimat..a pedál, a kormány és város egybefüggése. Ez nem csak a sebességen keresztül történhet meg, hanem a gondoskodáson át egy jó buli ig a futár arcokkal vagy épp egy kaland egy szempárral, olyan sok út van, amit megnyit előttem ez..vagyis inkább.. Ő . Nem kéne becézgetni, hiszen egy tárgy,  eszköz csupán. De ha egyszerűen illuminál és felforgat, akkor nem csaphatom hozzá az oszlophoz, nem vághatom le a földre. Csak finoman vele, mert meghálálja, de ha nem is, hát megérdemli.

Viszont 1,5 hete nem raktam meg, de nagyon nem sőt teljesen röhejesen mutattunk egymással. Lógott róla a jobb lábam, ballal meg erőlködve tekertem az egysebességest. Hétfőtől megmutatjuk újra, hogy mire vagyunk képesek.

Szóval ott tartottam, hogy érdeklődés..út..cél..bukás..felállás..siker, ezek azok, amik csak egy iránnyal érhetőek el, de nekem ez most nincs meg és hiányoznak ezek a folyamatok, amikor hajtom magamat, hogy kész legyek, jó legyen, működjön és elismerjenek, majd miután elszúrtam, újra megpróbálhassam, magamat adhassam, hogy megmutathassam, mit tudok.

A munka is hiányzik, nagyon..kezdek kiesni a ritmusból..éjfélkor fekszem le és 8kor kelve még vissza alszok, pedig előtte 6-7 között pattantam az ágyból ki..na jó ez kicsit túlzás. De meg volt az az állandóság, ami engedett változatosnak lenni..a kettő egymás nélkül nincs meg, ez abszolút logika, ha nincs állandóság, mit nevezünk változatosságnak?
Szóval a munka fontos, persze inkább még tanulnék, csak ezt 3 éve kellett volna belátnom. A munka nevel, nagyon sokat és ha figyelsz, akkor jó irányba. Az első főnököm nagyon szigorú volt, de jó fej. Ha valamit elrontottam, levont ,fegyelmezett, amikor jól csináltam akkor jutalmazott. Sokszor veszekedett velem, nem illett össze a habitusunk, de így is 1 évet dolgoztunk együtt..jesszus mennyi idő volt, kívánom, hogy ez a hely is ilyen legyen.
Mert itt jól keresek (ha épp nem vagyok beteg...) , nem kell túl hajtanom magamat, élvezem és vannak egészséges mellékhatásai is...kerékpáros futárnak lenni állati jó dolog, ha bírod az időjárást!

Aztán: tervbe vettem, hogy építeni fogok egy úgynevezett Tall Bike-ot, magyarul magas bicikli. Ennek az a lényege, hogy az ülés fejmagasságban van és amikor fel szállsz rá és mész, pont olyan mintha repülnél. :)

 

Ha megtetszik, talán fogok csinálni egy túrára valót is, aztán irány Balaton, Várvölgy :)

idiotizmus

Pénteken kitört alólam a villa, vasárnap meg szaltót dobtam. Ha végig gondolom ezek mind figyelem hiány miatt történtek, a villán észre vehettem volna a repedést, a trekkingen pedig fejben kellett volna tartani, hogy a másik az első fék karja.

Mindig is jellemző tulajdonságom volt a figyelmetlenség és sohasem sikerült eddig legyőznöm, vagy csak nem veszem észre, hogy javult esetleg. Ez az amit nekem és talán neked észben kell tartani, mindig a szem előtt lebegtetve, hogy megelőzzük a bajokat.

10nap betegszabira lettem kiírva, mert a szaltónál bezúztam a jobb térdemet és terhelésre duzzad...10 nap, frászt kaptam majdnem mikor közölte az orvos. Nem csak az, hogy sok pénz, hanem egyáltalán nem tekerhetek a jobb lábammal eddig...és engem megfolyt, amikor nem tekerhetek..drog. Ezért nem is bírom ki, mondtam a diszpécsernek, hogy betudok majd állni félnapokra, bal lábbal. Mivel én vagyok az 5., aki munkahelyen kívül sérül meg és megy betegszabira, így eléggé rosszul érzem magamat..haszontalannak.

A bónusz pedig az, hogy nem tudtam elmenni a vidék kaland program meghallgatására és így valószínűleg lőttek az egy hetes paraszt táboromnak...

Viszont azt hiszem, történt ma vlm véletlen, amit fontosnak érzek..egy találkozás. Remélem jól sül majd el, mert erre már azt mondanám, hogy volt "értelme" lesérülni. :)

De a bal lábam tuti vastagabb lesz egy hét múlva :D

délben érkeztem

Lezajlott oda-vissza ez a kör is, teljesítményről csak annyit, hogy oda 5 óra volt hátszéllel, vissza pedig 6 óra, szembe széllel a ~27kg-os cangával meg a hosszú emelkedőkkel, részletek itt.

Jól esett, mert egy kicsit kihívás is volt és így , hogy visszafele keresztbe tett a szürke taknyos idő meg az erős szembe szél, a végén sokkal jobban esett a fáradtság. Egyedül nem is olyan könnyű hosszút menni, jóban kell lenned magaddal, hogy legyen beszélgető társad :-P

Találkoztam 1 macskával meg 2 kutyával meg valamivel, aminek csak a szagát éreztem már. Ezen kívül volt sok kóbor kutya, tőlük az emelkedők kezdeténél egy kicsit tartottam, mert bukóban valahogy UFO-nak nézik az embert (pedig még csak nem is flying object), csak úgy, mint a helybeliek, közülük is páran megnéztek, főleg tanya bájkról :) . Oda fele 1 bringást se láttam (falusi nem számít annak), meg is lepődtem, pedig szép idő járt arra és a forgalom is kedvező volt. Visszafele meg 2-2 páros és egy magányos jött. Az egyik páros valószínűleg országútival tartott edzést és mikor látták, hogy tartom velük a tempót, csodálkoztak, de akkor még jobban, mikor elhaladtunk egymás mellett és meglátták a csomagot :)

Sajnos hármas út a tájképe annyira nem szívbemarkoló, inkább a szint különbségek foglalnak le és mivel visszafele ez inkább egy harc volt nekem, ezért nem unatkoztam. Tehát most ez volt az, amiért tovább tekertem és vissza vágyom, kicsit gyorsabban, kevesebb pihivel. :)
Sikerült fgépet magammal vinnem, íme:

Ez a lyuk nem épp tegnapi a kerepesre tartó bringa gyászon..

3mas útnak van egy ilyen szakasza-erős idegzetűeknek

A szintek  panoráma formájában hálásak :)

Több képpel nem hosszabbítom a bejegyzést, itt megnézhetők.

hajnalban indulok

Szeretek túrázni, ám ritkán ejtem meg, valahogy mindig pesten ragadok egy alleycaten, bringás önkénteskedésen, ritkán csak lazán, feküdve a fűben. Viszont holnap megrakom Domoszlót, 5-6 között indulok, amikor elkezd világos lenni és az utakon is kevesen vannak..mondhatni tiszta levegőn megyek majd ki a városból .

 De mégis mi a jó ebben? Sinya egy film esten mondta, hogy ráfogunk jönni, mind csak azért tekerünk, mert a legracionálisabb döntés a városban A-B útvonalon. Relative leggyorsabb és a legolcsóbb és még sportos is. Ezek alapján tette hozzá, hogy ha nem lenne a városban egy autó sem, ő tuti azzal járna, még a sarkiba is. Egy percre megdöbbentett, de aztán rájöttem, hogy ez mégsem lehet így mindenkivel, akkor miért túrázna annyi ember évek óta, miért élveznék a versenyeket, a hétvégi tekeréseket. Ő lehet, hogy kiégett, nem is ok nélkül..

Nem mondhatom el, mi a szépsége a bringázásnak, akár egyedül, akár hosszútávon. Ezt csak és csakis érezni lehet, ha most azt mondanám: szabadság, közhelyes lennék. Lehet neked épp a hajnali csicsergő madarakról fog szólni, másnak meg az adrenalinról. Mindenkinek mást jelent és a lényeg, hogy valamit mindig ad, ami megemeli szád sarkait  és újra kívánni fogod, miután kipihented magadat :)

Szóval napkeltekor indulok, megpróbálom elkérni a fényképezőgépet, hogy mutathassak neked valamit az útból, hátha megérzed :)

Gyula és Anna

A Horváth Mihály téren raktam kb 45 perce, jött egy padka és felakartam ugratni. De csak akartam, mert mikor kezdtem volna, a villa telibe eltört én pedig átrepültem a járdára és jól beütöttem magamat.
Eltelik egy pillanat és ott van egy nő, kérdezi segíthet-e, majd egy férfi aki szintén kérdi. Csak annyi a válaszom, hogy "nem tudom" de 1 perc múlva felpattantam és jól voltam (bár a a vállam még mindig fáj) . Kissé rácsodálkoztam, hogy a legféltettebb villám, ami krómozott volt, verseny (moser) és az 1. nekem szimultán kettétört. Még néztem 1 percig sűrű szájrágás közben majd belenyugodtam és a férfi megkérdezte, hogy elvigyenek-e. Megint meglepődtem és meg is ragadtam a lehetőséget. Begyömöszöltük a gépet a kis kocsi csomagtartójába, a párja ült hátulra, alig fért el én meg előre és hazahoztak. Megkérdeztem a nevüket: Gyula és Anna

Lehetnék most halál ideges, ugyanis holnap kérdéses, hogy mivel dolgozok, de ők ketten akaratukon kívül is segítettek elnyomni ezt a felesleges érzést, ezzel az apró segítséggel, amit mégis olyan nehezen adnak meg az emberek olykor. Így is köszönöm nekik a segítséget . :)

start

Egy ideje megint úgy érzem, hogy lenne mit gépelnem. Mióta átnyergelődött az életem, sokkal több dolgot látok szebbnek vagy épp igazinak. Jobban érzem, mi az a szabadság és örömmel tölt el a fáradozás.
Én pedig olyan vagyok, aki beszélni szeretne és elmesélni ami vele történt, hogy valaki más rá ismerhessen és beleélhesse magát, ezzel egy kis örömet, lelkesedést okozva.

Lesznek technikai írásaim is, mivel szeretek szerelni, főleg ezeket az egyszerű csodákat, és tanítástól sem óckodom, ha épp megvan hozzá a kedvem.
Megpróbálom kerülni a magánéleti bejegyzéseket, mivel szerintem nem valóak a hálóra, semmilyen publikus formában.
Optimista vagyok és szeretem ezt a sokszínű életet és ez mindig átfogja szőni a bejegyzéseimet, nem véletlenül választottam ezt a címet sem :) 

Mind ezeket úgy írom le, hogy még fogalmam sincs arról, fog-e valaki olvasni csupán érdeklődésből, de jobb így neki futni a dolgoknak..máshogy lehetne-e? :)