A törekvéshez türelem kell. Miért gondolom ezt? Mert ahogy nőnek az igények, úgy sokasodnak a szűrők, ami a keresést kitolja. A szerencsét és a véletlent hagyom, szerintem nincsenek ilyenek, mindennek megvan a maga oka, a múltunkban vagy a jövőnkre nézve. Ha néha annak is szánunk időt, hogy vissza pörgessük magunkban az eseményeket a legelejétől és lássuk ebben a pillangó hatást, akkor befogjuk látni, hogy a véletlen csak a sorsszerű szinonimája.
Kezdek arra is rájönni, hogy az elégedetlenség nagyon is egészséges dolog, főleg akkor is ha stresszelem magamat miatta és ha ezt ki is tudom használni. Néha 1-1 spontán beszélgetés ébreszt rá a nyilván való dolgokra, ezek egy kicsit mindig letisztítják a tükörképemet magammal szemben. A nyári egyetemes egy hét nagyon sokat segített nekem e téren, talán az is, hogy végig hangulat ingadozásaim voltak közben.
Tegnap olyan dolgokat mondtak (írtak a hátamra :) ) nekem, amiket magamról nem gondolnék komolyan...látszik, hogy nagyon nehéz megtalálni az embernek önmagát, főleg ha csak belülről vizslat. A külső visszajelzések sokkal többet érnek, főleg ha mögéjük tekintünk.
Soha ne féljünk elmondani azt, amit a másikon látunk, mert lehet épp erre van a legnagyobb szüksége, még ha abban a pillanatban nem is ezt mutatja. Ami igaz, az sokszor fáj és tagadjuk. De bele ég az emlékezetbe és addig motoszkál, amíg megértésre nem talál.
Mind1, elég ennyi eszme futtatás...Egyébként ha sikerül fenntartanom a mostani edzésemet és akár fokozom is, akkor lassan bele kezdek egy edzés blog projektbe, fotókkal és mérésekkel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése