Eltelik egy pillanat és ott van egy nő, kérdezi segíthet-e, majd egy férfi aki szintén kérdi. Csak annyi a válaszom, hogy "nem tudom" de 1 perc múlva felpattantam és jól voltam (bár a a vállam még mindig fáj) . Kissé rácsodálkoztam, hogy a legféltettebb villám, ami krómozott volt, verseny (moser) és az 1. nekem szimultán kettétört. Még néztem 1 percig sűrű szájrágás közben majd belenyugodtam és a férfi megkérdezte, hogy elvigyenek-e. Megint meglepődtem és meg is ragadtam a lehetőséget. Begyömöszöltük a gépet a kis kocsi csomagtartójába, a párja ült hátulra, alig fért el én meg előre és hazahoztak. Megkérdeztem a nevüket: Gyula és Anna
Lehetnék most halál ideges, ugyanis holnap kérdéses, hogy mivel dolgozok, de ők ketten akaratukon kívül is segítettek elnyomni ezt a felesleges érzést, ezzel az apró segítséggel, amit mégis olyan nehezen adnak meg az emberek olykor. Így is köszönöm nekik a segítséget . :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése