Szeretek túrázni, ám ritkán ejtem meg, valahogy mindig pesten ragadok egy alleycaten, bringás önkénteskedésen, ritkán csak lazán, feküdve a fűben. Viszont holnap megrakom Domoszlót, 5-6 között indulok, amikor elkezd világos lenni és az utakon is kevesen vannak..mondhatni tiszta levegőn megyek majd ki a városból .
De mégis mi a jó ebben? Sinya egy film esten mondta, hogy ráfogunk jönni, mind csak azért tekerünk, mert a legracionálisabb döntés a városban A-B útvonalon. Relative leggyorsabb és a legolcsóbb és még sportos is. Ezek alapján tette hozzá, hogy ha nem lenne a városban egy autó sem, ő tuti azzal járna, még a sarkiba is. Egy percre megdöbbentett, de aztán rájöttem, hogy ez mégsem lehet így mindenkivel, akkor miért túrázna annyi ember évek óta, miért élveznék a versenyeket, a hétvégi tekeréseket. Ő lehet, hogy kiégett, nem is ok nélkül..
Nem mondhatom el, mi a szépsége a bringázásnak, akár egyedül, akár hosszútávon. Ezt csak és csakis érezni lehet, ha most azt mondanám: szabadság, közhelyes lennék. Lehet neked épp a hajnali csicsergő madarakról fog szólni, másnak meg az adrenalinról. Mindenkinek mást jelent és a lényeg, hogy valamit mindig ad, ami megemeli szád sarkait és újra kívánni fogod, miután kipihented magadat :)
Szóval napkeltekor indulok, megpróbálom elkérni a fényképezőgépet, hogy mutathassak neked valamit az útból, hátha megérzed :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése