2011. június 30., csütörtök

mulasztandó.cska


I feel it slip
Slip away
From my hands
All the away

My heart pounds like mad

I feel it slip
Slip away

Why am I
Why am I here?
So distant from
My old life

My heart feels so sad

What am I Doing here?
You see

 I'm riding endlessly
What will become of me?
This higher power knows

You see
I'm waiting patiently
And what this means to me
Nobody ever knows
You see
In all the warmth I feel
Is this the end of me?
Only i should know

Virtuális ismerősök-avagy saját magunk becsapása

Most olvastam egy ízelítőt a Mindennapi Pszichológiában és ez a pár sor hirtelen megmagyarázott egy csomó dolgot (már ha tényleg így van), pl. hogy miért kezd el széthullani egy közösség a növekedésével párhuzamosan, miért seggel a magyar napi 4 órát tv előtt, vagy épp én ugyan ennyit a gép előtt.

Szóval ennyire egyszerű lenne a válasz? Egy viselkedés formula ami tízezer éven át berögződött és az utóbbi évezred alatt emiatt volt annyi ellentét? Ennyi idő alatt nem tudtunk alkalmazkodni vagy most is épp az történik, csak oly módon nem észre vehető, mint a legtöbb lassú változás? Honnan tudják ezt a pszichológusok? Meg kell kérdeznem egyet, amíg el nem felejtem..

Egyébként érezhetően kezd javulni a térdem :) ..Na de el ne felejtsem megkérdeni...

2011. június 29., szerda

Csak úgy írok, úgy mint amikor találkozol valakivel és mondanod kell valamit. Olyankor nem gondolkodsz el, csak ösztönösen cselekszel, előhúzol valamit a fejedből, memóriádból. Olyat ami egyszer már bevált vagy még nem próbáltad ki.

Ma megint be kellett ismernem magamnak, hogy elvesztettem az érdeklődésemet, a felfedezés vágyát, a kaland hiányát. Persze újra meg lesz majd, de nem tudom mikor és merre. Most van 1 fő irány, ami lassan 1 éve uralja a hétköznapjaimat..a pedál, a kormány és város egybefüggése. Ez nem csak a sebességen keresztül történhet meg, hanem a gondoskodáson át egy jó buli ig a futár arcokkal vagy épp egy kaland egy szempárral, olyan sok út van, amit megnyit előttem ez..vagyis inkább.. Ő . Nem kéne becézgetni, hiszen egy tárgy,  eszköz csupán. De ha egyszerűen illuminál és felforgat, akkor nem csaphatom hozzá az oszlophoz, nem vághatom le a földre. Csak finoman vele, mert meghálálja, de ha nem is, hát megérdemli.

Viszont 1,5 hete nem raktam meg, de nagyon nem sőt teljesen röhejesen mutattunk egymással. Lógott róla a jobb lábam, ballal meg erőlködve tekertem az egysebességest. Hétfőtől megmutatjuk újra, hogy mire vagyunk képesek.

Szóval ott tartottam, hogy érdeklődés..út..cél..bukás..felállás..siker, ezek azok, amik csak egy iránnyal érhetőek el, de nekem ez most nincs meg és hiányoznak ezek a folyamatok, amikor hajtom magamat, hogy kész legyek, jó legyen, működjön és elismerjenek, majd miután elszúrtam, újra megpróbálhassam, magamat adhassam, hogy megmutathassam, mit tudok.

A munka is hiányzik, nagyon..kezdek kiesni a ritmusból..éjfélkor fekszem le és 8kor kelve még vissza alszok, pedig előtte 6-7 között pattantam az ágyból ki..na jó ez kicsit túlzás. De meg volt az az állandóság, ami engedett változatosnak lenni..a kettő egymás nélkül nincs meg, ez abszolút logika, ha nincs állandóság, mit nevezünk változatosságnak?
Szóval a munka fontos, persze inkább még tanulnék, csak ezt 3 éve kellett volna belátnom. A munka nevel, nagyon sokat és ha figyelsz, akkor jó irányba. Az első főnököm nagyon szigorú volt, de jó fej. Ha valamit elrontottam, levont ,fegyelmezett, amikor jól csináltam akkor jutalmazott. Sokszor veszekedett velem, nem illett össze a habitusunk, de így is 1 évet dolgoztunk együtt..jesszus mennyi idő volt, kívánom, hogy ez a hely is ilyen legyen.
Mert itt jól keresek (ha épp nem vagyok beteg...) , nem kell túl hajtanom magamat, élvezem és vannak egészséges mellékhatásai is...kerékpáros futárnak lenni állati jó dolog, ha bírod az időjárást!

Aztán: tervbe vettem, hogy építeni fogok egy úgynevezett Tall Bike-ot, magyarul magas bicikli. Ennek az a lényege, hogy az ülés fejmagasságban van és amikor fel szállsz rá és mész, pont olyan mintha repülnél. :)


Ha megtetszik, talán fogok csinálni egy túrára valót is, aztán irány Balaton, Várvölgy :)

2011. június 20., hétfő

idiotizmus

Pénteken kitört alólam a villa, vasárnap meg szaltót dobtam. Ha végig gondolom ezek mind figyelem hiány miatt történtek, a villán észre vehettem volna a repedést, a trekkingen pedig fejben kellett volna tartani, hogy a másik az első fék karja.

Mindig is jellemző tulajdonságom volt a figyelmetlenség és sohasem sikerült eddig legyőznöm, vagy csak nem veszem észre, hogy javult esetleg. Ez az amit nekem és talán neked észben kell tartani, mindig a szem előtt lebegtetve, hogy megelőzzük a bajokat.

10nap betegszabira lettem kiírva, mert a szaltónál bezúztam a jobb térdemet és terhelésre duzzad...10 nap, frászt kaptam majdnem mikor közölte az orvos. Nem csak az, hogy sok pénz, hanem egyáltalán nem tekerhetek a jobb lábammal eddig...és engem megfolyt, amikor nem tekerhetek..drog. Ezért nem is bírom ki, mondtam a diszpécsernek, hogy betudok majd állni félnapokra, bal lábbal. Mivel én vagyok az 5., aki munkahelyen kívül sérül meg és megy betegszabira, így eléggé rosszul érzem magamat..haszontalannak.

A bónusz pedig az, hogy nem tudtam elmenni a vidék kaland program meghallgatására és így valószínűleg lőttek az egy hetes paraszt táboromnak...

Viszont azt hiszem, történt ma vlm véletlen, amit fontosnak érzek..egy találkozás. Remélem jól sül majd el, mert erre már azt mondanám, hogy volt "értelme" lesérülni. :)

De a bal lábam tuti vastagabb lesz egy hét múlva :D

2011. június 19., vasárnap

délben érkeztem

Lezajlott oda-vissza ez a kör is, teljesítményről csak annyit, hogy oda 5 óra volt hátszéllel, vissza pedig 6 óra, szembe széllel a ~27kg-os cangával meg a hosszú emelkedőkkel, részletek itt.

Jól esett, mert egy kicsit kihívás is volt és így , hogy visszafele keresztbe tett a szürke taknyos idő meg az erős szembe szél, a végén sokkal jobban esett a fáradtság. Egyedül nem is olyan könnyű hosszút menni, jóban kell lenned magaddal, hogy legyen beszélgető társad :-P

Találkoztam 1 macskával meg 2 kutyával meg valamivel, aminek csak a szagát éreztem már. Ezen kívül volt sok kóbor kutya, tőlük az emelkedők kezdeténél egy kicsit tartottam, mert bukóban valahogy UFO-nak nézik az embert (pedig még csak nem is flying object), csak úgy, mint a helybeliek, közülük is páran megnéztek, főleg tanya bájkról :) . Oda fele 1 bringást se láttam (falusi nem számít annak), meg is lepődtem, pedig szép idő járt arra és a forgalom is kedvező volt. Visszafele meg 2-2 páros és egy magányos jött. Az egyik páros valószínűleg országútival tartott edzést és mikor látták, hogy tartom velük a tempót, csodálkoztak, de akkor még jobban, mikor elhaladtunk egymás mellett és meglátták a csomagot :)

Sajnos hármas út a tájképe annyira nem szívbemarkoló, inkább a szint különbségek foglalnak le és mivel visszafele ez inkább egy harc volt nekem, ezért nem unatkoztam. Tehát most ez volt az, amiért tovább tekertem és vissza vágyom, kicsit gyorsabban, kevesebb pihivel. :)
Sikerült fgépet magammal vinnem, íme:

Ez a lyuk nem épp tegnapi a kerepesre tartó bringa gyászon..

3mas útnak van egy ilyen szakasza-erős idegzetűeknek
A szintek  panoráma formájában hálásak :)

Több képpel nem hosszabbítom a bejegyzést, itt megnézhetők.

2011. június 17., péntek

hajnalban indulok

Szeretek túrázni, ám ritkán ejtem meg, valahogy mindig pesten ragadok egy alleycaten, bringás önkénteskedésen, ritkán csak lazán, feküdve a fűben. Viszont holnap megrakom Domoszlót, 5-6 között indulok, amikor elkezd világos lenni és az utakon is kevesen vannak..mondhatni tiszta levegőn megyek majd ki a városból .

 De mégis mi a jó ebben? Sinya egy film esten mondta, hogy ráfogunk jönni, mind csak azért tekerünk, mert a legracionálisabb döntés a városban A-B útvonalon. Relative leggyorsabb és a legolcsóbb és még sportos is. Ezek alapján tette hozzá, hogy ha nem lenne a városban egy autó sem, ő tuti azzal járna, még a sarkiba is. Egy percre megdöbbentett, de aztán rájöttem, hogy ez mégsem lehet így mindenkivel, akkor miért túrázna annyi ember évek óta, miért élveznék a versenyeket, a hétvégi tekeréseket. Ő lehet, hogy kiégett, nem is ok nélkül..

Nem mondhatom el, mi a szépsége a bringázásnak, akár egyedül, akár hosszútávon. Ezt csak és csakis érezni lehet, ha most azt mondanám: szabadság, közhelyes lennék. Lehet neked épp a hajnali csicsergő madarakról fog szólni, másnak meg az adrenalinról. Mindenkinek mást jelent és a lényeg, hogy valamit mindig ad, ami megemeli szád sarkait  és újra kívánni fogod, miután kipihented magadat :)

Szóval napkeltekor indulok, megpróbálom elkérni a fényképezőgépet, hogy mutathassak neked valamit az útból, hátha megérzed :)

2011. június 16., csütörtök

Gyula és Anna

A Horváth Mihály téren raktam kb 45 perce, jött egy padka és felakartam ugratni. De csak akartam, mert mikor kezdtem volna, a villa telibe eltört én pedig átrepültem a járdára és jól beütöttem magamat.
Eltelik egy pillanat és ott van egy nő, kérdezi segíthet-e, majd egy férfi aki szintén kérdi. Csak annyi a válaszom, hogy "nem tudom" de 1 perc múlva felpattantam és jól voltam (bár a a vállam még mindig fáj) . Kissé rácsodálkoztam, hogy a legféltettebb villám, ami krómozott volt, verseny (moser) és az 1. nekem szimultán kettétört. Még néztem 1 percig sűrű szájrágás közben majd belenyugodtam és a férfi megkérdezte, hogy elvigyenek-e. Megint meglepődtem és meg is ragadtam a lehetőséget. Begyömöszöltük a gépet a kis kocsi csomagtartójába, a párja ült hátulra, alig fért el én meg előre és hazahoztak. Megkérdeztem a nevüket: Gyula és Anna

Lehetnék most halál ideges, ugyanis holnap kérdéses, hogy mivel dolgozok, de ők ketten akaratukon kívül is segítettek elnyomni ezt a felesleges érzést, ezzel az apró segítséggel, amit mégis olyan nehezen adnak meg az emberek olykor. Így is köszönöm nekik a segítséget . :)


start

Egy ideje megint úgy érzem, hogy lenne mit gépelnem. Mióta átnyergelődött az életem, sokkal több dolgot látok szebbnek vagy épp igazinak. Jobban érzem, mi az a szabadság és örömmel tölt el a fáradozás.
Én pedig olyan vagyok, aki beszélni szeretne és elmesélni ami vele történt, hogy valaki más rá ismerhessen és beleélhesse magát, ezzel egy kis örömet, lelkesedést okozva.

Lesznek technikai írásaim is, mivel szeretek szerelni, főleg ezeket az egyszerű csodákat, és tanítástól sem óckodom, ha épp megvan hozzá a kedvem.
Megpróbálom kerülni a magánéleti bejegyzéseket, mivel szerintem nem valóak a hálóra, semmilyen publikus formában.
Optimista vagyok és szeretem ezt a sokszínű életet és ez mindig átfogja szőni a bejegyzéseimet, nem véletlenül választottam ezt a címet sem :) 

Mind ezeket úgy írom le, hogy még fogalmam sincs arról, fog-e valaki olvasni csupán érdeklődésből, de jobb így neki futni a dolgoknak..máshogy lehetne-e? :)